Ahogy Éva ma kifejtette, ma csokievős nap van: Hanukkah (Chanukah, Hanuka, döntsük már el hogy írjuk!) nekünk, Mikulás másoknak. Ennek örömére ma a Várból hazafelé a Klinikáknál vártam a sógort, hogy összeszedjen. Éhes voltam, de messze nem mertem elmenni, hátha elkerüljük egymást. Sem a pizzás, sem a kínai nem tünt nyitva lévőnek, az utcán meg csak a szcientológusok mértek stresszt és egy levágottujjú kesztyűt viselő ember árult csokimikulásokat, 320 forintért. Vettem egyet, és azonnal lefejeztem a boldogult püspök nemt-teljesen-csokoládé mását.
Hát, ilyen sz@rt is régen ettem! De volt benne kalória, meg egy pár percre csökkentette az éhségem. Alig vártam, hogy hazaérjek, és ehessek tesóm elsőrangú fokhagymás pulykacafrangjaiból, egy darabb brownieszal követve. Jó volt.
Most három napig nem lesz Maya kommunikációm. Hogy fogom kibírni?
