Ma eljött látogatóba a tesóm, Chaim. Mi elég sokan vagyunk testvérek, köszönhetően annak, hogy a szüleimnek összesen hat házassága volt. Chaim a három legidősebb tesóm egyike. Mindig ő volt az, aki összetartotta a családot–és nem csak édesapánk gyerekeit, hanem az én édesanyámét is.
Chaim most is bebizonyította, hogy mindig számíthatok rá. Tegnap ugyanis autozott két és fél órát, hogy meglátogasson, és hozzon nekem egy kis ételt. A kórházi étel nem nagyon tetszik nekem, olyan fura az állaga, nem igen tudom megenni. Ezért fogtam könyörgőre Chaimnak, hogy ha szeret, akkor hoz nekem egy kis kenyércsücsköt meg néhány almát.
A sógornőm erre fogta magát, és két napig sütött-főzött. Most mind a két hűtőben dugig van az én polcom! Szerintem Safed környékén kipusztultak a csirkék, annyi csirkecombot kaptam! Van egy csomó fincsi sajtom, gyümölcs, marharagu, rizs, tésztasali, Chaim még az almaléről és a 70%-os étcsokiról sem feledkezett meg. Vasárnapra igérte az utánpótlást!
Hála és köszönet a világ legjobb nagytesójának és sógornőjének!
