Legyen egy magyar Atlantiszon

http://www.petitionspot.com/petitions/HungarianonAtlantis

Most már hivatalos.

Nősülök.

Ujjé a Ligetben!

Ma Kevin és a fiúk elhívtak korcsolyázni. Nagyon régen nem korcsolyáztam már, és mivel eléggé fóbiás vagyok, ma reggel még korcsolyát is kellett vannem. Szerencsére elég olcsón kaptam egy párat. Haza is viszem, kiderült, Maya szeret korcsolyázni!

A Városligetben, a Széchenyi fürdőnél találkoztam Kevinékkel, akik addigra már megjárták az állatkertet is a fiúkkal.

Én més sosem voltam akkora jégpályán, mint a műjég! Lehet, hogy nincs is más ekkora szabadtéri pálya Európában! Nagyon nagy, tele emberrel, fúj a szél, a hideg csípi az arcod, hogy a Budapestet beterítő szmogról ne is beszéljünk. Jól éreztem magam nagyon. Isteni vacak teát kaptam a büfében, meg valami nagyon érdekes sajtos szendvicset. Meg nem mondom, milyen sajt volt benne, illetve, hogy az a asajt sajt volt-e, de jó volt.

Esni csak kétszer estem, az unokaöcséim jól ki is nevettek. Azok a minimanók csak úgy süvitettek minden irányba. Persze ők sokszor járnak.

Is Europe a country?

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

Amerikai country starlet próbálkozik… Melyik európai ország fővárosa Budapest? Miért, Európa az nem egy ország?

Angoltudás szükséges.

from www.youtube.com posted with vodpod

Chilis csoki

Ma shulban az egyik sráctól kapott Hevel egy tábla Lindt chilis étcsokit.

Holnap megyek Tescóba, veszek még.

Egy blogon az Indexen…

Free Magenta! Szabad magentát!

Beszélgettem

Ma a városban botorkálva összeismerkedtem egy nagyon lelkes és érdeklődő bennszülöttel. Az alábbi párbeszéd zajlott le köztünk:

Bennszülött: És ott Izraelben jön nektek a Dunat TV?
Én: Ja, igen, az jön.
Bennszülött: És mi a kedvenc műsorod rajta?
Én: Régen sokat néztem rajta az akváriumot.
Bennszülött: Te most szívatsz?
Én: Dehogy, csak szeretem a halakat, és még etetni sem kellett őket.

Béke?

A MySpace blogomban írtam ma egy bejegyzést, angolul. Azt javaslom ehelyett olvasni, ha tudsz angolul.

Tegnap, amikor Bozóttal beszélgettem olyan nosztalgikus hangulatba kerültem. Ebben az is volt, hogy az unokaöcsémmel beszélgettem (aki egy hónappal idősebb nálam), és szóba került, hogy a nővére kisfiának kedden lesz a brise. Nem is olyan rég volt, három éve volt, hogy Chiram (legidősebb bátyám) legkisebb fiának volt a brise. Egy kis, modern zsinagógában, ami a moshav központjában volt.

Ma már, aszt hiszem hogy nem is áll. A moshavot az izraeli fegyveres erők rombolták le két éve. A zsinagóga akkor állva maradt, de azóta kirabolták az “új telepesek”, talán fel is gyújtották. Nem tudom. Nem néztem a híreket a kitelepítésekről. Még mindig nem szeretném elhinni, hogy megtörtént, és úgy, hogy semmi eredménye nincs még.

Olmertnek is igaza van, sajnos. Sok a palesztin gyerek, kevés a zsidó. Kevesebb a valóban zsidó bevándorló is. Vigyáznunk kell Izraelre, a zsidó államra, az otthonunkra, de anélkül, hogy még egyszer megfosztanának minket attól, hogy Jeruzsálembe mehessünk a szent helyeinkre. Persze ugyanúgy nem szabad a muszlimokat vagy a keresztényeket ezektől a dolgoktól megfosztani.

Jó lenne, ha végre béke lenne.

Sweetness and Light

As Bozót mentioned in her blog earlier, the last few days have been days of Chocolate, days of Sweetness in the world: the chocolate gelt and the soufganiyot of us and the chocolate St. Nicholases of the Christians (and the atheists) all brought sweetness to our days. (Even if some of them were more shortening than chocolate!)

This time of the year is very special for children of Hashem: we celebrate the Light: the oil in the Temple that lasted 8 days so that the Temple could be rededicated; Christians celebrate the birth of the Babe of Bethlehem, who grew into the Man whoe tomb was empty–the Light of the World for many.

That quote is from a handmade card by my brother.

Also inspired by Bozót was my googling endeavor to find when Chocolate Day was. I found three: one in February, one in October and one in September. I am sure there are more if you dig deeper. Because chocolate needs more than one day!

Csokiünnepek!

Ahogy Éva ma kifejtette, ma csokievős nap van: Hanukkah (Chanukah, Hanuka, döntsük már el hogy írjuk!) nekünk, Mikulás másoknak.  Ennek örömére ma a Várból hazafelé a Klinikáknál vártam a sógort, hogy összeszedjen. Éhes voltam, de messze nem mertem elmenni, hátha elkerüljük egymást. Sem a pizzás, sem a kínai nem tünt nyitva lévőnek, az utcán meg csak a szcientológusok mértek stresszt és egy levágottujjú kesztyűt viselő ember árult csokimikulásokat, 320 forintért. Vettem egyet, és azonnal lefejeztem a boldogult püspök nemt-teljesen-csokoládé mását.

Hát, ilyen sz@rt is régen ettem! De volt benne kalória, meg egy pár percre csökkentette az éhségem. Alig vártam, hogy hazaérjek, és ehessek tesóm elsőrangú fokhagymás pulykacafrangjaiból, egy darabb brownieszal követve. Jó volt.

Most három napig nem lesz Maya kommunikációm. Hogy fogom kibírni?